Végh Antal

Jánkmajtis, 1933. október 14. – Budapest, 2000. december 19.

Író, szociográfus.

Sokgyermekes paraszti családban nevelkedett. A gimnáziumot Szatmárnémetiben kezdte 1945-ben, de mikor a várost Romániához csatolták, a magyar gyerekeket kitiltották az iskolából, így a debreceni kollégiumban tanult tovább. 1952-től képesítés nélkül Újfehértón, majd főiskolai végzettséggel a nyíregyházi gimnáziumban tanított történelmet 1963-ig. 1956-ban vád nélkül fél évre internálják. 1963-tól szabadfoglalkozású író, s közben hat évig labdarúgóedző Debrecenben. 56 műve jelent meg, közötte 1974-ben, a talán legnagyobb vitát kiváltó, az egész magyar közvéleményt megmozgató szociografikus esszéje, a Miért beteg a magyar futball? Nem túlzottan kozmetikázott kijelentéseiért többször is állt bíróság előtt, ahol többnyire pénzbüntetésre ítélték. Szülőföldjének hagyományait és szokásait néprajzi hitelességgel örökítette meg. Keményen figyelmeztetett egyes vidékek, illetve társadalmi rétegek elmaradottságára, az átalakuló falu gondjaira.

1989-től az Új Idő főszerkesztője. 1990-ben másokkal együtt megalapította a Független Magyar Írók Szövetségét, majd 1992-ben a Magyarok Demokratikus Világszövetségét, amelynek főtitkára is lett.