Szerb Antal
Budapest, 1901. május 1. – Balf, 1945. január 27.
Író, irodalomtörténész, műfordító.
1911-től piarista gimnáziumban tanul, már ekkor megjelennek első versei, novellái, drámái, 1924-ben bölcsész diplomát és doktori címet szerez. 1921-től a Nyugat és a Napkelet is közli írásait, verseit, 1928-tól iskolai tanár, 1937-től a szegedi egyetem magántanára, a Magyar Rádióban irodalmi előadásokat tart. 1935-ben Baumgarten díjat kap.
Zsidó származása miatt 1941-től üldözik, 1943-tól munkaszolgálatos, koncentrációs táborban gyilkolják meg.
Tizenhat megjelent művéből és hét fordításából a legismertebb: Magyar irodalomtörténet (1934), A Pendragon legenda (1934), Utas és holdvilág (1937) (...mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.), Világirodalom története (1941).
Az 591. GCGlo geoláda a Fertő tónál egy kirándulás a róla elnevezett emlékhelyhez.