Szabó Lőrinc, teljes nevén Szabó Lőrinc József

Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, Józsefváros, 1957. október 3.

Kossuth-díjas költő, műfordító.

Református papi családból származik, apja mozdonyvezető. 1905-ben apját áthelyezik Balassagyarmatra, itt jár elemi iskolába. 1908-ban Debrecenbe költöznek, középiskolai tanulmányait a református kollégiumban folytatja. Kitűnő diák, a görögön és a latinon kívül megtanul németül és franciául. 1915-ben az önképzőkörben hall először Babitsról. Ekkoriban alapozza meg világirodalmi műveltségét.

1918 tavaszán besorozzák, hadiérettségit tesz. 1918 őszén, az őszirózsás forradalom kitörése után megérkezik Budapestre. Beiratkozik a műegyetem Gépészmérnöki Karára, majd két hét múlva átiratkozik a bölcsészkar magyar-latin-német szakára, önkéntes tanársegédként ő állítja össze Babits szemináriuma hallgatóinak a névsorát. Babits Mihály tanítványa lesz, és nemsokára barátja is, akitől megtanul angolul, használja könyvtárát, s később nála lakik.

1921-ben feleségül veszi Mikes Klárát. E kapcsolat révén kerül Az Est szerkesztőségébe. 1924-ben ismeri meg Korzáti Erzsébetet, aki iránti érzelme 1928-ban válságba sodorja házasságát.

1926-ban megalapítja Pandora című folyóiratát, amelynek hat száma jelenik meg, majd a vállalkozás csődbe jut. 1927. október 15-től ismét az Est-lapok munkatársa, előbb a Pesti Napló, majd 1928 őszétől 1944-ig a Magyarország szerkesztőségének tagja. 1928-ban jelent meg a Pesti Naplóban a Vezér című politikai ódája, melynek fontos szerepe lett közéleti meghurcoltatásában. A Vezér a politikai diktátor típusát filozófiai igénnyel ábrázolja.

Sokat utazik: 1927-ben Erdélyben, 1928-ban Németországban jár, 1931-ben pedig Egyiptomban. A harmincas években közel kerül a népi írók mozgalmához, a modern magyar líra egyik nagy alakjává válik. Munkásságáért 1932-ben, 1937-ben és 1944-ben Baumgarten-díjat kap.

1934-től kezdve sokat szerepel a Rádióban. 1935-től kezdve a Nemzeti Színháznak készít műfordításokat (Ahogy tetszik 1938; Macbeth 1939). Jobboldalinak bélyegzett politikai múltja miatt 1945-ben vizsgálati fogságba kerül, publikációs tilalmak sújtják. Az üldöztetés és a megkülönböztetés ellen a munkába menekül.

1956-ban tagja a Petőfi Pártnak, 1957. március 15-én Kossuth-díjat kap.

Művei: 10 verseskötet (Lóci-versek, Tücsökzene), Lóci óriás lesz (...Felugrottam: Te kölyök! - Aztán No, ne félj! - mondtam csendesen. S magasra emeltem szegénykét, hogy nagy, hogy óriás legyen.) Dsuang Dszi álma (...de egyre bizonytalanabb vagyok, és most már azt hiszem, hogy nincs igazság...)

18 műfordítás, ebből 6 Shakespeare mű. Ahogy tetszik (...Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő...)

Verseit megzenésítették, előadta Kaláka, Republic

A 642. GCNeSe geoláda szobrához irányít.

A 700. GCVILL geoláda szerint Rippl-Rónai József megfestette.

A 914. GCIGAL geoláda az igali Baumgartner házhoz visz, ahol többször megfordult.