Nagy Lajos

Apostag, 1883. február 5. – Budapest, 1954. október 28.

Kossuth-díjas író, publicista.

Házasságon kívüli gyermekként született, édesanyja Nagy Júlia cselédlány volt, iskolás koráig nagyszülei nevelték. 1901-ben érettségizett; majd jogot tanult. Az egyetem mellett ügyvédi irodákban és házitanítóként dolgozott. 1906-ban rövid ideig szolgabíró lett, bár a jogi diplomát sosem szerezte meg.

1907-ben jelent meg első novellája, 1911-ben első kötete. 1915-ben besorozták, de frontszolgálatra nem került és két év múlva ideggyengeségre hivatkozva felmentették a szolgálat alól.

1918-tól a Bolond Istók című szatirikus lap szerkesztője, 1922 és 1929 között a Nyugat főmunkatársa. A későbbiek során munkatársa volt az Esti Kurir, az Együtt, a 100% és a Forrás című lapoknak, és 1945 után a Szabad Népnél is dolgozott.

1935-ben vette feleségül Szegedi Boris írónőt, 1940-ben könyvesboltot nyitott, miután az írói munkásságáért kapott pénzből nem tudott megélni. 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, és az egyik legfontosabb szocialista írónak tekintették; az 1950-es évek elején mégis háttérbe szorult.

Három alkalommal (1932, 1935 és 1938) kapott Baumgarten-díjat és 1948-ban Kossuth-díjat.

Művei: 3 regény, 2 önéletrajz, 18 novella, szociográfiák (Kiskunhalom), úti jegyzet, Képtelen természetrajz (...A hangyák igen fejlett társadalmi életet élnek, jól működő szervezettség alapján dolgoznak együtt, s még szép tőlük, hogy kórusban nem énekelnek, és nincs külön szaklapjuk... a hangya igen előrelátó állat, ami már azért is csodálatos természeti tünemény, mert a szeme oldalt van...A disznóságokat nem a disznó, hanem az ember követi el, így van ez a szamárságokkal és a marhaságokkal is...)