Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik

Kassa, 1900. április 11. – San Diego, Kalifornia, 1989. február 21.

Posztumusz Kossuth-díjas író, színműíró, költő, újságíró, műfordító.

Felmenői szász hivatalnokok, jogászok, köztisztviselők, katonatisztek voltak.

Családjával Kassán nőtt fel, fiatalon magába szívta a magyar nagypolgárság értékeit és kultúráját. 1918-ban Budapestre költözik, jogi karon, majd bölcsészkaron tanul. Csatlakozik a kommunistákhoz, újságíróként élteti a Tanácsköztársaságot, annak leverése után 1920-tól Németországban tanul tovább. Több német lap állandó munkatársa. Sokat utazik, igazi világpolgár, Prágában és Kassán is publikál, Franz Kafkát fordít. 1923-ban megházasodik, zsidó vallású felesége az üldöztetések miatt katolikus hitre tér. Hat évre Párizsba költöznek, 1928-ban költöznek vissza Budapestre.

Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott, ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője. Tagja volt a Magyar PEN Clubnak, felolvasásokat tartott a rádióban, és rendszeresen írt a Nyugat című folyóiratba. Hogy íróként eleget tegyen az „Európa-egyesítésnek”, tagja lett a La Fontaine Társaságnak, amelynek elsődleges célja a különböző nemzetek szellemi együttműködésének elősegítése volt, a Pesti Hírlapnak lett a munkatársa 1944-ig. 1943-tól a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Miután 1948-ban elhagyta hazáját, következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből. 1951-től egy évig a Szabad Európa Rádió munkatársa. 1952-től 1967-ig New Yorkban él, majd 1979-ig Olaszországban, utána haláláig San Diegóban. 1986-ban elveszti feleségét, öccsét, húgát, egy év múlva fogadott fiát, 2 év múlva rákbetegsége elől öngyilkosságba menekül. Három unokája Egyesült Államokban él, s nem tud magyarul. Az 1980-as években már lehetővé válhatott volna munkáinak hazai kiadása, de ő megfogadta, hogy amíg Magyarországon megszálló csapatok tartózkodnak, s nem lesz demokratikus választás, addig semminek a kiadásához és előadásához nem járul hozzá. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal jutalmazták.

Művei: 7 verses kötet [Emlékkönyv (1918), Halotti beszéd (1951) (...Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ..)]. 29 regény [A mészáros (1924), Zendülők (1930), Egy polgár vallomásai (1934), Eszter hagyatéka (1939), Szindbád hazamegy (1940), Kassai őrjárat (1941), A gyertyák csonkig égnek (1942) (...minden emlék azt felelte, hogy az ember hasztalan ismeri meg az emberi kapcsolatok igazi természetét, nem lesz bölcsebb semmiféle ismerettől...), Föld! Föld! (1949)]. 21 elbeszélés, színdarabok.

A 2352. GCLfal láda Leányfalut mutatja be, ahol rövidebb ideig élt.

A 738. GCRAKO geoláda szülővárosába vezet, ahol egészalakos ülőszobra és emlékháza található.