Illyés Gyula, született Illés Gyula (1933-ig)

Sárszentlőrinc-Felsőrácegrespuszta, 1902. november 2. – Budapest, 1983. április 15.

Háromszoros Kossuth-díjas költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő.

Dunántúli lapályokon vándorló pásztorősök leszármazottja. A gyerek Illyés Gyula a puszta megszokott életét élte: mezítlábas cselédgyerekként részt vett a gazdasági munkákban, esténként pedig egy csöndes sarokba húzódva hallgatta az uradalmi cselédek népdalait, népmeséit, hiedelemmondáit és igaztörténeteit. A létező világot a puszta jelentette számára, élete első tíz évében a környező falvakba csak nagyritkán jutott el. Iskoláit Simontornyán, Dombóváron, Bonyhádon, Budapesten végezte, 1921-ben érettségizett.

Illegális baloldali tevékenysége miatt megfigyelték, letartóztatása elől 1921 végén Bécsbe emigrált, majd Berlinbe, onnan pedig Luxemburgba ment, Magyarországon körözést adtak ki ellene. Itt útépítőként dolgozott, majd vasöntödében vállalt munkát. 1922-től négy évet töltött el Párizsban, dolgozott bányászként, kikötői rakodómunkásként, nyelvtanárként, könyvkötőműhely alkalmazottként. Egy ideig a Sorbonne-on irodalmat és szociológiát hallgatott.

Forradalmian új stíluseszmények hatására fogant első cikkeit, ismertetéseit és fordításait 1923–1925-ben közölték a Bécsben szerkesztett Ék és Ma című folyóiratok, s 1924-ben ez utóbbi lapban jelentek meg első versei is. Költeményeit, írásait kiadta a párizsi Magyar Írás, a Párizsi Munkás és a Párizsi Magyar Újság, az amerikai egyesült államokbeli Új Előre. Francia irodalmi lapok is közölték írásait és francia nyelven írt eredeti verseit.

1926-ban amnesztiát kapott, és még ugyanazon év nyarán hazatért Magyarországra. Publikált a Dokumentum, majd Munka című avantgárd folyóiratban, a Magyar Írásban és a Nyugatban. Első verseskötete a Nehéz föld 1928-ban jelent meg. 1932-től a Tanú című lap, 1933-tól a Debreceni káté, 1934-től a Válasz munkatársa lett annak 1938-as megszűnéséig, itt jelentek meg olyan jelentős művei, mint a Puszták népe című szociográfiája, illetve az Ozorai példa című költeménye. 1937-től a Nyugat társszerkesztőjeként tevékenykedett.

1930-as évek közepén csatlakozott a népi írók mozgalmához, s annak egyik vezető alakja lett. Négy ízben, 1931-ben, 1933-ban, 1934-ben és 1936-ban is megkapta a Baumgarten-díjat. 1936 őszén részvételével megalakult a Márciusi Front.

1941-től 1944-ig a Nyugat örökébe lépő Magyar Csillag szerkesztője. 1945-1946-ban a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője volt. 1946 októberétől 1949 júniusáig a Válasz című folyóirat szerkesztője volt.

Az 1956-os forradalom alatt október 31-én beválasztották a Petőfi Párt néven újjáalakított egykori Nemzeti Parasztpárt Irányító Testületébe. Ekkor jelenik meg Egy mondat a zsarnokságról című verse, ami egyesek szerint a magyar költészet legszebb gyöngyszeme, érzékletesen mutatja be a diktatúrát (...mert zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában...). 1969-ben Illyést megválasztották a nemzetközi PEN egyik alelnökévé.

Fontosabb művei: Petőfi (1936) tanulmány, Puszták népe (1936) szociográfia, Fáklyaláng (1953) dráma, Kegyenc (1963) dráma, Kháron ladikján (1969) esszék.

A 2278. GCPUNE geoláda szülőhelyéhez visz.

Az 552. GCozor geoláda Ozorára visz, ahol diákkorában nyaralt.