Heltai Jenő

Budapest, 1871. augusztus 11. – Budapest, 1957. szeptember 3.

Kossuth-díjas író, költő, újságíró.

Már 14 éves korában publikálták verseit. Miután félbehagyta jogi tanulmányait, újságíróként dolgozott több napilapnál. Katonai pályára lépett; sokat utazott, élt Párizsban, Londonban, Bécsben, Berlinben, Isztambulban. Már 1900-ban titkárként dolgozott a Vígszínháznál, később, 1929-től a Belvárosi Színház, majd 1932–34-ben a Magyar Színház egyik igazgatója lett. Dalszövegeket is írt, ő írta Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékához a szövegeket. 1936-ban nagy sikerrel mutatták be a Magyar Színházban A néma levente című verses színpadi játékát. Más ünnepelt szerzők (így Molnár Ferenc) mellett rá is kiterjedtek a magyarországi zsidótörvények, így a második világháború alatt bujkálni kényszerül.

Műfordítói tevékenységéért a Francia Becsületrenddel tüntették ki, 1948-ban Kossuth-érdemrend (második osztály) elismerést kapott. A PEN klub magyar elnökévé választották és végül, már nagybetegen, 1957-ben Kossuth-díjat kapott.

Művei: 11 novella (1900-1957), 8 regény 1897-1931 (VII. Emmánuel és kora, Jaguár, A 111-es) és 10 színmű 1903-1962 Naftalin, A néma levente (...Az a gyáva, Ki, amit érez, elrejti magába, És ami benne gyönge, emberi, A másiknak föltárni nem meri...)