Füst Milán, született Fürst Milán Konstantin

Budapest, 1888. július 17. – Budapest, 1967. július 26.

Kossuth-díjas (1948) író, költő, drámaíró, esztéta.

A magyar szabadvers megteremtője. A század magyar irodalmának egyik legnagyobb íróművésze, a Nyugat nagy nemzedékének egyik legnagyobb – és a következő nemzedékekre Ady után alighanem a legnagyobb hatású – költője.

Elszegényedett zsidó kispolgári családba születik. Jogi diplomát szerez, felsőkereskedelmi leányiskolai tanárként dolgozik. A Tanácsköztársaság idején politikai és jogászi szerepet vállal, ezért annak leverése után fegyelmi úton megfosztják tanári állásától. 1923-ban egyik gazdag tanítványát veszi feleségül. 1948-tól esztétikai egyetemi tanár. Munkásságáért háromszor kap Baumgarten díjat.

1940-ben napvilágot látott a IV. Henrik király, majd 1942-ben másik főműve, a hét évig írt A feleségem története. (Hogy a feleségem megcsal, régen sejtettem. De hogy evvel… Ráeszmél arra a csodára, hogy él... Mert az igazat hiszik el a legkevésbé, ami természetes is. Lévén az oly fantasztikus olykor – a leghihetetlenebb. Amit semmiféle képzelet nem tud kitalálni...) Ez a nagy terjedelmű lélektani regény később világsiker lett, francia fordítás útján belekerült a század prózairodalmába, 1965-ben Nobel-díjra jelölték.