Fekete István

Gölle, 1900. január 25. – Budapest, 1970. június 23.

Író.

Számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett, minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002 decemberéig legalább 8.700.000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban 45 kiadásban jelentek meg könyvei.

1918 tavaszán hadiérettségit tesz, 1918-ig káplárként szolgál. 1926-ban mezőgazdászként végez, majd Bakócán gróf Mailáth György birtokán kap segédtiszti állást. 1930-ban Ajkára költözik vezető gazdatisztként, tej- és sajtüzemet szervez, valamint szeszfőzdét irányít, az irányítása alatt tenyésztett merinói kosok rendszeresen díjat nyernek.

Jelentősebb munkái: A koppányi aga testamentuma (1936), Zsellérek (1939), Film forgatókönyvek (1941-1943), Tüskevár (1957) (...a boldogságot nem lehet megbeszélni, nem lehet megosztani, és nem lehet megtartani...), Vuk (1965) (...A rókák szabad népének nem szabad elpusztulnia!...).

A 1112. GCKELE geoláda emlékszobrához és szülőházához visz.

A 453. GCAJKA geoláda Ajkára visz, ahol 1928 és 1941 között élt és dolgozott.

A 695. GCHF geoláda a Zselicre vezet a róla elnevezett Emlékösvényhez.