Ady Endre, teljes nevén: Ady András Endre

Érmindszent, 1877. november 22. – Budapest, Terézváros, 1919. január 27.

Költő, újságíró.

A huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, a magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. Hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai. A szerelemről vagy a szülőföldjéről írt versei éppoly lényeges kifejezései az emberi létnek, mint a szabadság, az egyenlőség, a hit vagy a mulandóság kérdéseiről írott költeményei.

Középiskolai tanulmányait a nagykárolyi piarista gimnáziumban kezdte, a zilahi református kollégiumban érettségizett 1896-ban, majd jogot kezdett tanulni. Ezt nem végezte el, a szülei által küldött tandíjat elszórakozta. Zilahon ügyvédbojtár lesz. Előbb a Debreczeni Hírlap, majd 1899-től Debreczen folyóirat munkatársa. 1900-tól Nagyváradon él, a Szabadság munkatársa, továbbra is bohém éjszakai életet él.

1903 augusztusában összeismerkedik Diósyné Brüll Adéllal egy Nagyváradról elszármazott gazdag férjes asszonnyal, aki ekkor Párizsban élt és látogatóba jött haza. Léda lett a múzsája; kapcsolatuk 9 évig tartott, számos verset írt hozzá, a Nyugatban publikált Elbocsátó szép üzenet című versével szakít Lédával.

Hétszer járt Párizsban 1904 és 1911 között. Első, egy évig tartó párizsi útja után az ellenzéki Budapesti Naplónál helyezkedett el, ahol 500 cikk és egy sor költemény jelent meg az ő tollából.

1906-ban megjelent harmadik verskötete Új versek címmel – ez a könyv mérföldkő a magyar irodalomban, a modern magyar költészet születését jelzi –, de a negyedik kötete, a Vér és arany hozta meg az igazi sikert és a kritikusok elismerését.

1908-ban a Nyugat című új irodalmi lap első számában megjelentek Ady versei és esszéi, ennek a lapnak lett élete végéig munkatársa, 1912-től pedig az egyik szerkesztője is. A Nyugat kétségtelenül a magyar irodalom legfontosabb folyóirata, melynek Ady nemcsak szerkesztője volt, hanem szimbóluma is.

1915-ben feleségül vette Boncza Bertát, új múzsáját, Csinszkát. Ady élete, versei gyakran érettségi tétel. Több száz verséből minden korban sokat, szívesen idéztek: Föl-földobott kő (...Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbusong s lehull a porba...) A magyar ugaron (...A gaz lehúz, altat, befed...) Fekete zongora (...Vak mestere tépi, cibálja, Ez az Élet melódiája...) Sem utódja, sem boldog őse... (...Vagyok: mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény...) Párisban járt az ősz, Góg és Magóg fia vagyok én (...Fülembe forró ólmot öntsetek, Legyek az új, az énekes Vazul...), Héja-nász az avaron, Őrizem a szemed (...Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet...) stb.

Verseit megzenésítették, előadta Misztrál

A 2223. GCAdyE geoláda szülőházához visz.